2016. február 9., kedd

Chapter 1

Január 21.-e van. Nem gondoltam volna hogy ilyen hamar eljön ez a nap. Ma megyek először az új iskolába.
Fél hétkor kikászálódtam az ágyból és Lementem az emeletre. A konyhában zörgést hallottam ami azt jelentette hogy valamelyik szülőm még itthon tartózkodik.
-Jó reggelt!-köszöntem kissé álmosan és csináltam egy csésze tejes kávét magamnak.
-Neked is kislányom. -mosolygott rám anyám.-Remélem jól fog telni az első napod!-simogatta meg a fejemet.-Viszont most mennem kell dolgozni. Hívj ha valami baj van. Sok szerencsét Zoe.-köszönt el majd megöleltem és el is ment. Egyedül maradtam egy hosszú nap előtt. Felmentem a szobámba és ruhát kerestem magamnak. Egy farmer, fekete ing betűrve és bakancs. A hajamat kivasaltam. Indulásra készen álltam.

Az úton lassú léptekkel haladtam és próbáltam húzni az időt. Minél közelebb kerülök az iskolához annál jobban félek.
A kapu előtt megálltam és csak néztem az iskolát.
-Belülről szebb.-szólalt meg mögöttem egy hang. Ijedten hátra fordultam és egy fiút fedeztem fel. Rövid, göndör haja volt, gyönyörű zöld szemekkel. Egy fekete farmer és fekete ing volt rajta. Úgy tűnik akaratlanul is össze öltöztem ezzel az ismeretlennel.
-Ne stírölj baby van barátnőm. -vigyorgott rám szemtelenül.
-Néma vagy?-húzta fel az egyik szemöldökét.
-Nem.-hebegtem.
-Ugyan..általában ha a lányok meglátnak eláll a lélegzetük.-kacsintott és befelé indult majd megtorpant és megfordult.
-Harry vagyok.

2016. február 8., hétfő

~Prológus

Utolsó nap ebben az iskolában. Nem költözünk el vagy valami ilyesmi csupán én kértem szüleimtől, hogy elmehessek egy másik suliba. Nem nagyon fog hiányolni senki..nem igazán jöttem ki itt senkivel. Csupán a bátyámmal Liammel töltöttem pár órát. Vele sem sokat hiszen elég "cikinek" tartotta hogy egész nap a kilencedikes húgával legyen.
Kicsöngettek az utolsó óráról én pedig lassú léptekkel haladtam a kijárat felé. A tanárokon kívül senki nem köszönt el tőlem. Senki. Hogy miért? Mert itt nincsenek barátaim. Utálnak. Bár nem is ismernek. Remélem ha elmegyek innen akkor minden jobb lesz. Végre lehetnének barátaim. Mint minden normális lánynak.
Hazafelé menet a kissé hűvös szellő csípte az arcom így felhajtottam a süsümet és úgy ballagtam tovább. Útközben az "új" sulimra esett pillantásom. Sokkal nagyobb mint a mostani ami azt jelenti hogy többen járnak ide. Ez számomra jó hír hiszen több az esély arra hogy találok legalább egy barátnőt.
Remélem így lesz.

Bemutatkozás

Sziasztok! :)
Barbi vagyok és már írtam egy pár blogot viszont most ezt már tényleg végig akarom vinni. Remélem tetszeni fog a történetem. Directionereknek mindenképpen ajánlom de azoknak is akik csak egy szerelmes történetet akarnak olvasni. 😉